|
Témaindító hozzászólás
|
2005.11.18. 19:12 - |
Mióta megnyitottam ezt a lapot számtalan fiatallal ismerkedtem meg. Sokanak van lelki problémája, ha publikus és szeretnéd, hogy segítsek, véleményt mondjak, vagy tanútársaid véleményét szeretnéd hallani, írj ide!
Üdv:Arisa |
[15-1]
| Szia MindalethI
Szívesen venném, ha megadnád az msn címed (ha van). Szeretnék Veled beszélgetni, persze csak ha nem veszed tolakodásnak. Nem tudom, Neked mennyit jelent, de nekem anno igen sokat segített, mikor meghallgatott valaki. Talán fizikailag nem tudok segíteni, de szívesen tennék valamit... ha nem akarod beírni ide a közösbe, akkor vegyél fel: meddhya@hotmail.com. Remélem, hajlandó leszel velem beszélgetni kicsit.
Légy Áldott Kedves Mindalth! |
Sziasztok!
Nos, nekem is van problémám, de ez egy olyan dolog, amire tényleg nincsen gyógyír. Persze eleinte bíztattam magam, hogy a lehetetlen nem létezik, stb., de rá kellett jönnöm, hogy de, nagyon is. Már lassan két éve hogy az egész elkezdődött, hogy rájöttem valamire magammal kapcsolatban, és ezzel egy olyan vágyam is született, amiről tudom, hogy örök, és életem végéig szenvedni fogok a súlyától, mert nem lehetséges a valóra váltása. Persze, tudom, minden álom valóra válhat, de ez nem így van. Szép gondolat, de helytelen. Szégyellem a dolgot, ezért nem is írom le pontosan mi - végül is felesleges is - de már nem tudok vele élni. Régebben sosem gondoltam olyan dolgokra mint öngyilkosság, vagy ha eszembe is jutott, azonnal elvetettem még a gondolatát is, túl erős voltam hozzá. De most már ott tartok, hogy csak a gyávaságom tart tőle vissza, tudom, ha elég bátor lennék, már nem lennék itt. Az élet már képtelen boldoggá tenni, évek óta csak a pillanatnyi örömöknek élek, mint egy pohár kóla, cigi, vagy egy viccoldal, de én magam sohasem vagyok boldog, és tudom, már soha nem is lehetek. Felemészt a saját vágyam egy olyan dolog iránt, ami sosem lehet valódi. Úgy élek mint egy zombi, és lassan úgy is gondolkodom. Elmenekülök a magam kis álomvilágába, ahol olyan vagyok, mint amilyen lenni szeretnék, de minél boldogabb az álom, annál jobban fáj az ébredés. Nincs célom, nem akarok lenni semmi, nincs célom amiért küzdenék, mert egy olyan alapvető dologra vágyom, ami ha nincs meg, borul a kártyavár. Már két éve, hogy ilyen vagyok, túlestem két idegösszeroppanáson, ha azt annak lehet nevezni, mikor érzed hogy most megőrültél, és mindent mindenhez odavágsz, üvöltesz, aztán leülsz, kiüresedsz, és nem érzel semmit. Semmit, csak kínt, és kiúttalanságot, de már sírni sem tudsz. Vagy ez a beletörődés?
Egyetlen ajándéka volt csak az én fájdalmamnak, és ez az intelligenciám, ami eszméletlen mértékben megugrott. Viszont ezzel semmit nem tudok kezdeni, a természetemből fakadóan sem tudom sehol sem kamatoztatni, de értelmét sem látom. Zseni meg nem vagyok, úgyhogy profitálni se fogok vele.
A jellemem átváltott némába, azt hiszem ti vagytok az elsők, akik olvassák az ezzel kapcsolatos érzéseimet. Valószínűleg az utolsók is, mert nem hinném, hogy mégegyszer erre adnám a fejem. Azt hiszem megnyugtat a tény, hogy ezt a témát kevesen olvassák, és rég nem írt ide senki, de legalább nem mondhatom, hogy nem jeleztem a külvilágnak is. Azt hiszem a túlélés bizony a legerősebb ösztön az emberben. Nem csak néma, de érdektelen lettem, nem érdekel semmi, egyfolytában fáradt vagyok, legszívesebben fel sem kelnék az ágyból, mert egy szemernyi energiám sincs, pedig volt, hogy 12 órát aludtam, de volt ez jóval több is. Viszont képes vagyok (mint nyáron kiderült) gond nélkül (fáradság érzet nélkül) 28 órát virrasztani. Keményebb, durvább, érzéketlenebb lettem a külvilágnak, pedig sokkal jobban felfogom a világot, és voltaképp a változás pont ennek az ellenkezője. "A sündisznó dilemmája". Már hónapok óta érzem, hogy nincs sok hátra, hogy talán érettségizni sem fogok. Nem akarok meghalni, de élni sem tudok így. Kérdezném, hogy mit tegyek, de nem tehetek semmit, csak létezem továbbra is, élet nélkül, és várom a megváltó végemet, hiszen olyan gyáva vagyok, hogy képtelen vagyok a cselekvésre. De már valahogy nem vagyok ember.
Persze ehhez az állapothoz az előéletem is rátett. De azt már végképp felesleges lenne leírnom, mert hosszú, és úgy hangzana mint valami ócska szappanopera, amibena főszereplővel mindig csak kicsesznek, és azzal meg nem akarok senkit sem lefárasztani. Szóval ez van velem. És ti... hogy vagytok? |
Drága Arisa!
Ezer hála és köszönet. Bár nem sokszor beszéltünk, máris úgy érze, valami köt hozzád. Fura érzés, főleg, hogy nehezen bízom meg az emberekben. Talán mágikus hatásod van, és vonzod az embereket. :-) Még egyszer köszönöm, és majd néha zaklatlak egy kicsit.
Szeretettel: Sol |
Drága Sol!
Nem akarok tolakodó lenni, de ha nem mint Boszorkány, de sok gyerek anyukája, biztos tudnék néhány olyan dolgot mondani, ami megkönnyiti életed.Remélem tudok segíteni, de ha gondolod, írj mailt és akkor mások nem látják.
Arisa |
| Köszönöm Arisa! Tényleg. Igazán nagylelkű vagy, de nem igazán szeretk embereket ilyesmivel zaklatni. Főleg, ha még nem is ismerem annyira. De ha úgy érzem, élni fogok a lehetőségel. Köszönöm mégegyszer! Sol |
Természetesen engem is kereshetsz!Ha bármiben tudok segíteni, csak szólj!
Arisa
|
| noemiboszorka1989: Köszi szépen, igazán rendi vagy! De komolyan. |
| Sol, ram szamithatsz! Szakvelemenyt tenyleg nem nyujthatok, de szivesen meghallgatlak:) |
Kedves Arisa!
Nekem eddig nagyon sok gondom volt a rövid életem során. De valahogy mindig kimásztam a gödörből. Csak nem igazán találom az utam. Most megint a gödörben vagyok, de tudom, hogy erős vagyok és fel fogok állni. Csak egyedül nehéz. Szeretnék olykor olyanokkal beszélni, akik megértenek, ha segíteni nem is tudnak. |
Kedves Sugi! Nem az a baj, hogy a kereszténységben hiszel, mert az Isten 1, akármilyen vallású vagy. lehet az Budhizmus, Kelta, Muzulmán sorolhatom, a baj, hogy a papok kiforgatták a vallást. Én úgy hívom a legfőbb Istent: az Univerzum Istene. Attól hogy tudom és tisztelem hogy Ő van, tisztelhetek kisebb Isteneket, mint én Íziszt és Oziriszt. Az Istenek nem irigyek egymásra, mindegyik tudja a feladatát, tehát árulásnak sem veszik. Kit árultál el? Azokat a papokat, akik magukhoz kötnek a bűntudattal, az én kovenemben nincs Isten meghatározás, mint a keltásoknál, stb, nálunk van olyan, aki Jézusban, vagy Szűz Máriában hisz. A lényeg a szeretet, és ne árts senkinek, mit gondolsz a papok nem mágiáztak, dehogynem, a szószékről is azt teszik, a szó mágiáját használják. Remélem megnyugtattalak, ha kérdésed van, nyugodtan írd le!
Légy áldott!: Arisa |
Arisa!
Sokszor éreztem azt,hogy valami hiányzik az életemből.Elkezdtem tanulmányozni külömböző vallásokat és mindig a boszorkánysághoz jutottam.Aztán egy barátnőm elviit egy evangélikus hittanra és utána járnikeztem rá.Késöbb le is konfirmáltam de ujra és ujra szembetalálkoztam az ezotériával.Könyveket keztem olvasni róla aztán ide lyukadtam ki.Imádom ezt az oldalt és majdnem minden nap meglátogatom.De árulónak érzem magam mert sok mindenben hiszek amiben a keresztény tanítás szerint nem lenne szabad.És sok mindenben nem értek eggyet a kereszténységgel mégis úgyérzem valami rosszat teszek azzal hogy hiszek az okkultizmusban.Kérlek segíts mert nem tudok ezzel kihez fordulni.Azért pártoltam el a kereszténységtől mert nem éreztem a teljességet,de most úgy érzem rátaláltam!A lelkiismeretem mégsem hagy nyugodni.Sugi |
Kedves Neomiboszika!Ezt hívom köztes állapotnak, mikor kislány voltam és különböző dolgokat láttam, anyám dilidokihoz hordott. Akkor ezekről a dolgokról még beszélni se szabadot, de én makacs voltam-vagyok és elkzdtem fejleszteni a képességeimet, meditáltam,( ami akkor még nem volt divat), kerestem én is a helyem a világba, sőt most is keresem, mert sok olyan ember van, aki a mágia nevével visszaélve, olyanokat tanít, hogy pont a hétvégén mentettem meg egy fiút az öngyilkosságtól. Kérlek légy türelmes magadhoz és a világhoz, meglátod megéri! Ha úgy gondolod, írhatsz mailt is gondolataidról, válaszolni fogok.
Arisa |
| En ugy erzem h nem lesz belolem soha boszorkany!!!
Mert nincs kepessegem hozza. Es az a baj h a hetkoznapi emberek kozott nem erzem jol magam es unatkozok. Szoval se hetkoznapi ember nem vagyok se boszorkany. Csak keresem a helyem a vilagban de nem talalom. Szeretnek valtoztatni, de nincs erom hozza! Es szeretnek vmi hasznosat csinalni, mert ugy erzem nincs ram szukseg. Kivancsi lennek a karmamra. Csak telnek a napjaim es semmi erdekes nem tortenik velem es ugy erzem nincs ertelme az eletemnek. |
Mióta megnyitottam ezt a lapot számtalan fiatallal ismerkedtem meg. Sokanak van lelki problémája, ha publikus és szeretnéd, hogy segítsek, véleményt mondjak, vagy tanútársaid véleményét szeretnéd hallani, írj ide!
Üdv:Arisa |
[15-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
